Az 1848-as forradalom és szabadságharc legendás hőse, tábornok, az országgyűlés és a svájci nemzetgyűlés tagja.
Temesvárott, cseh-morva származású, ízig-vérig katonacsaládban született. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt, tábornok is fellehető. Nagyapja II. József uralkodása idején települ át Magyarországra, katonaember, tábori főgyógyszerészként szerez magának rangot, vagyont és örökletes nemesi címet. Apja, Klapka József (Arad, 1786 – Arad, 1863) városbíró, 1819-1833 között Temesvár polgármestere, nyomdatulajdonos és könyvtáralapító. Édesanyját (Kehrer Julianna) 4 éves korában elveszíti, 11 évesen apja testvére Klapka Frigyes és neje Deák Krisztina veszi magához és taníttatja, neveli Kecskeméten. Frigyes nagybátyja császári és királyi huszár főhadnagy lévén, igazi hazafias nevelésben részesíti. Tanulmányait szülővárosában a temesvári piaristáknál, majd Kecskeméten, később a szegedi piaristáknál végzi. 1838-ban (18 évesen) a karánsebesi katonai iskolába kerül.
1838 májusában lép hadapródként az 5. tüzérezredbe. 1842-ben apja, de főként nagybátyja befolyását latba vetve először a magyar királyi nemesi testőrségbe, majd a bécsi gárdába sikerül bejutnia. A Bécsben töltött évek nagy jelentőségűek katonai karrierjében, hiszen ott főhadnaggyá léptetik elő, és a gárdában ismerkedik meg Görgey Artúrral, akivel ettől kezdve szoros barátság köti össze. 1847-ben főhadnagyi rangja megtartása mellett leszerel. 1848 májusában megbízást kap, hogy (Hajnik Károllyal és Gál Sándorral) utazzanak Erdélybe a székely katonaság mozgósítására. Visszatérte után a 6. honvédzászlóalj századosaként részt vesz a délvidéki harcokban. Szeptemberben Batthyány Lajos kinevezi Komárom vára erődítési és tüzérségi parancsnokának. Létfontosságú volt, hogy a jelentős erőd a magyar alkotmányhoz hű csapatok kezén maradjon, és Klapka egyik feladata volt ennek biztosítása. A sikeres erdélyi és komáromi küldetés meghozza számára a vezérkari őrnagyi kinevezést. 1849 januárjában Kossuth kinevezi a felső-tiszai hadtest parancsnokává, s ezredesi rangot kap. A sikeres tavaszi hadjárat során, az isaszegi győzelem után, 1849. április 6-án kinevezik tábornokká, majd rövid ideig a hadügyminiszter helyettese.
Szinte mindent elér, ami katonaként csak elérhető, ráadásul olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak háború, szabadságharc esetén lehet. A civil életben is sikeres, ebben az időszakban Borsod vármegye országgyűlési képviselője. A történelmi események és személyes sorsa azonban mindvégig a katonasághoz fűzi.
Életének talán legdicsőségesebb időszaka 1849 májusától október 2-ig tart, Komáromban, ahol a vár parancsnoka. A kitűnően védhető vár Klapka személyében kitűnő parancsnokra talál. A várat a világosi fegyverletétel után hosszú hetekkel adja fel, harcol, taktikázik és alkudozik, míg végül sem a támadóknak, sem a védőknek nem adódhat más lehetősége, mint a megegyezés.
Miután kényszerűen feladja a várat, emigrációba vonul. Előbb Törökországban talál menedékre, később Londonban, Párizsban és Lipcsében él, majd Genfben telepedik le. 1855-
ben svájci állampolgárságot kap, 1856-tól a svájci nemzetgyűlés tagja. De sosem feledkezik meg hazájáról és annak sorsáról: 1859-ben, az osztrák–olasz-francia háború idején részt vesz az olaszországi magyar légió megszervezésében. Fontolgatja, hogy Alexandru Ioan Cuza román fejedelemmel egyezséget kössön a felállítandó önkéntes csapatok részére nyugatról hozandó fegyverek tárolására. 1859 májusában, Párizsban Kossuth Lajossal és Teleki Lászlóval megalakítja a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, amely az emigráns magyar kormány szerepét volt hivatott betölteni. 1864-ben Garibaldi oldalán áll az osztrákokkal, illetve a Habsburgokkal szemben. Az osztrák-német háborúban létrehozza a Klapka-légiót, olyan katonaként, aki sohasem felejti el azokat a bűnöket, amelyeket a Habsburgok hazája és a szabadság ellen elkövettek.
A Kiegyezés után visszatér az országba, néhány évre ismét országgyűlési képviselői feladatot vállal magára, a Deák-párt tagjaként Illava (ma Ilava – Szlovákia), majd két ízben is Temesvár országgyűlési képviselője. 1868-ban a honvédegyletek elnökévé választják.
Nemsokára végleg visszavonul, nemcsak a katonai pályától, de a közélettől is. 1892. május 7-én hal meg Budapesten, temetésén 30 ezren énekelik a Klapka-indulót, melyet az ő tiszteletére szerzett Komáromban Egressy Béni. Bár Budapesten van eltemetve, mégis komáromi földben nyugszik, ugyanis koporsójára szórták annak a városnak a földjét, melyért négy véres csatát vívott.
Temesvári szülőházán márványtábla idézi emlékét.