Jecza Péter (1939-2009)

Szobrászművész, egyetemi tanár.

Jecza Péter az újabb kori romániai magyar szobrászat kimagasló és meghatározó alkotóegyénisége, akinek közel fél évszázados művészi pályája során sikerült a plasztika valamennyi műfajában és vonulatában jelentőset alkotnia, a tömörségükben sokatmondó, mívesen kimódolt értékes művek impozáns sorozatát megformálnia. Opusainak száma meghaladja a nyolcszázat. Nemzedéktársai többségétől eltérően művészetét anyagilag is eredményesen kamatoztatja. Szobrai értékesítéséből meggazdagszik, ami tájainkon csak elenyészően kevés plasztikusnak sikerül.

Sepsiszentgyörgyön születik 1939. október 16-án. Szülei textilgyári munkások. Rajzkészséget az országot járó tehetségkutatók fedezik fel s győzik meg, hogy iratkozzon be a marosvásárhelyi művészeti középiskolába. Itt Izsák Márton szobrászművész fogadja védőszárnyai alá, eminens diák. Rengeteget tanul mesterétől, aki a hírneves iskola igazgatója is. Útja Kolozsvárra vezeti, ahol a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Kós András, Virgil Fulicea és Romul Ladea irányítása alatt gazdagítja elméleti és gyakorlati ismereteit. Tanársegédnek kívánják visszatartani a szobrász-tanszéken. Mivel az „illetékes elvtársak” nem akarták tovább gyarapítani a főiskola magyar nemzetiségű művésztanárainak túlságosan nagynak tartott számát, az érdemdiplomás Jecza Pétert a temesvári Tanárképző Főiskola rajzkarára nevezik ki 1963-ban gyakornoknak. A fakultás felszámolásáig, 1979-ig mintázást, rajzot és formatant tanít a rajztanárjelölteknek. A katedrának nem fordít hátat, az előkészítő évre járó külföldi diákoknak tart rajzórákat, majd műszaki rajzot tanít a műegyetem gépészeti karán. 1990-ben a temesvári Nyugati Egyetem keretében életre hívott képzőművészeti kar professzora lesz. A Magyar Művészeti Akadémia tagjává választja.

Ideje jelentős hányadát Rózsa-parki műtermében tölti. Rajzol, mintáz, vés vagy csiszol. Fáradhatatlanul alkot. Sikerül olyan egyéni formanyelvet kimunkálnia, amely alkalmasnak bizonyul a megragadható plasztikai igazságok tömör, hatásos és árnyalt kifejezésére, s amely egyúttal megvédi a divat szintjén lejátszódó változásoktól. Jecza Péter saját öntörvényű útján halad céltudatosan előre. Öt nagyobb méretű faszobrával 1978-ban kijut a Velencei Biennáléra. Németországban, Svájcban, Ausztriában egyéni tárlatokkal jelentkezik.

A tartalmi és a formai tömörség elkötelezettje. Maradandó, időtálló műveket alkot. A geometriai alakzatok szigorú zártságából eredeti módon, változatos variációkban bontja ki és ragyogtatja fel – a szó tényleges és átvitt értelmében is – a mozgás és a nyugalom, az összeforrás és taszítás, a férfi és nő, a keménység és lágyság, az öröm és bánat, a kezdet és vég, a pozitív és negatív dialektikus összetartozásának strukturált, bonyolult, áttételes vizuális jeleit, viszonyrendszereit. Erdélyi és bánsági városokban, községekben (Temesvárott, Nagyszentmiklóson, Lugoson, Buziásfürdőn, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán, Bölönben, Árkoson, Aradon, Pécskán, Karánsebesen, Dálnokon stb.) több köztéri alkotása látható. Hivatott művelője az egyházművészetnek is, miként azt az orsovai, újszentesi és sepsiszentgyörgyi római katolikus templomok ragyogóan demonstrálják.

A szobrász Jecza Péter sokoldalúsága nemcsak a formanyelvi rugalmasságban testesül meg, hanem a plasztikai műfajok és anyagok előítéletmentes művelésében, felkarolásában és használatában is. Az impozáns méretű köztéri alkotásoktól az érmészetig a szobrászat szinte valamennyi válfajában kipróbálja és igazolja talentumát. Hasonmás portréktól a tömör jelekig, „lényegükre vetkőztetett”, tükörsima felületű minimál art-os kompozíciókig elkápráztatóan széles a bravúros plasztikai megoldások palettája. A konstruktivista formarendet, a geometrikus szerkesztésmódot leleményesen ötvözi a figurális szobrászat követelményeivel, hagyományaival, ami meghatványozza portréi, mellszobrai expresszivitását, tartalmi töltetét.

Hetvenedik életéve betöltését már nem éri meg. Szervezetét felőrli a rák. Nyolc műtét sem menti meg az életét, amelynek fonala 2009. március 24-én szakad meg. A Gyiroki úton épített házában még életében kiállítótermet és életmű-múzeumot rendez be, az épület előtt szoborparkot alakít ki. Sírja, amelyet egyik alkotása ékesít és egyénit, a Lippai úton, a Hősök temetőjében található.

Temesvár Városának Polgármesteri Hivatala és Temesvár Helyi Tanácsa támogatásával létrejött projekt.

© 2017 www.banaticum.ro
webdesign by sandorosz