Pap, teológiai tanár, rektor, segédpüspök, címzetes érsek.
Boros Béla érsek 1908. szeptember 20-án született az Arad megyei Erdőhegyen. Édesapja iparos ember, a családkelmefestőműhelyt üzemeltet. A szülők öt gyermeke közül Béla a legfiatalabb. Középiskolai tanulmányait a temesvári Piarista Főgimnáziumban végzi, ahol 1926-ban érettségizik. Látva kitűnő képességeit, elöljárói Rómába küldik. 1926–1934 között a Német-Magyar Kollégium (hivatalos nevén Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum) növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen megszerzi előbb a filozófiai, majd a teológiai doktorátust. Ott szentelik pappá 1932. október 30-án. Ezt követően, 1934-től a temesvári hittudományi főiskola tanára – dogmatikát és filozófiát tanít –, 1947-től 1949-ig, vagyis a tanintézet megszűnéséig annak utolsó rektora.
Amikor a román kommunista kormány 1948-ban egyoldalúan felmondja a Vatikánnal 1927-ben kötött konkordátumot, a bukaresti nunciatúra működését is felfüggesztik, és életbe léptetik az úgynevezett kultusztörvényt. Az állam nem ismeri el többé a temesvári, a nagyváradi és a szatmári római katolikus püspökséget, számos egyházi intézmény épületét pedig kiürítteti és elkobozza. Ezek közé tartozik a temesvári papi szeminárium is, amelynek épületét még 1947-ben elkobozzák, a főiskola működését pedig két esztendő múlva teljes egészében megszüntetik. Így dr. Boros Béla a tanintézmény utolsó vezetője. Sok egyházi elöljáró és lelkipásztor ellen hajszát indítanak és bebörtönözik őket. A katolikus egyház az állami szervek megkerülésével készül ellenlépésre. 1948. december 12-én a bukaresti apostoli nunciatúra kápolnájában O’Hara nuncius titokban püspökké szenteli, több társával együtt. Boros Béla ekkor ressianai címzetes püspöki és egyben temesvári segédpüspöki címet kap. Erről 1994-ben így vall: „Nem voltam ünnepélyes ruhában. Egyszerű papi reverendát viseltem. Csendben jöttem haza, senki sem tudott róla. (…) Éppen ezért, amikor 1950 júliusában Pacha püspököt letartóztatták, nem vettem át a püspökség vezetését. (…) Az én feladatom csak az volt, hogy szükség esetén papot szentelhessek.
II. Piusz pápa minden kommunista államban akart illegális püspököket. De hát mindannyian börtönbe kerültünk.”
A katolikus Egyház és képviselői ellen indított rágalomhadjárat és üldöztetés dr. Boros Béla segédpüspököt sem kíméli: 1951. március 10-én letartóztatják. Az ellene felhozott vád hazaárulás és a Román Népköztársaság külső biztonsága elleni szervezkedés volt, pontosabban: „titkos jellegű gazdasági, politikai és katonai információkat gyűjt és továbbít a bukaresti nunciatúra útján a reakciós és imperialista Vatikánnak”. Kirakatper során életfogytiglani fegyházra és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Ebből több mint 13 évet letölt, Máramarosszigeten, Râmnicu Sărat-on, Jilaván, Piteşti-en, Désen, Szamosújváron raboskodik. Cellatársai az életfogytiglanra ítélt Márton Áron gyulafehérvári püspök, Alexandru Todea görög katolikus püspök, Ioan Dragomir nagyváradi és Schubert József bukaresti püspök. Máramarosszigeten raboskodnak még: Ioan Duma iaşi-i ferences püspök (letartóztatták 1951-ben, szabadult 1955-ben), és a 18 év szigorított börtönre ítélt dr. Pacha Ágoston temesvári megyéspüspök. A szigeti tömlöcben elhunyt Anton Durcovici iaşi-i, valamint a jilavai fegyházban elhunyt Scheffler János szatmári püspök. Boros Bélát 1964-ben engedik ki a börtönből. Ezekről az évekről így vall egyik levelében: „Az akkori években kint –30 fokos hideg volt, és a börtönszobákat nem fűtötték: a víz a csajkában befagyott. És kibírtam!”
A püspöki szolgálatot 41 éven át állami tiltás miatt nem gyakorolhatja. Nyugalomba vonulásáig a temesvár-erzsébetvárosi plébánián segédlelkészként szolgál. 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes ressianai érsekké nevezi ki.
Boros Béla címzetes érsek, címzetes prépost és tiszteletbeli kanonok 2003. június 6-án hunyt el életének 95., papságának 70., püspökségének 55., érsekségének 13. évében. A temesvári székesegyház kriptájában helyezik örök nyugalomra.
1994-ben a magyar állam a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjével ismeri el emberi nagyságát, papi szolgálatát.
Rehabilitációért hiába folyamodik. Ez ügyben Ion Iliescu akkori államelnökkel két ízben személyesen is találkozik, és szóvá teszi jogainak visszaállítását. Az államfő válasza: „Legyen türelemmel, Excellenciás úr, legyen türelemmel…”
