Asbóth Emil (1854-1935)

Gépészmérnök, műegyetemi tanár, vezérigazgató, miniszteri tanácsos.

1854. május 23-án született Újaradon. Reáliskolai érettségit tesz Nagyszebenben, majd műegyetemre jelentkezik. Nagyon fiatalon, 1872-ben fejezi be a zürichi műszaki egyetemet.

Gépészmérnöki pályafutását az augsburgi Riediger L.A. gépgyárban kezdi (1872–73), majd a magyar királyi államvasutaknál folytatja (1873–78). 1878-ban a rigai műszaki egyetemen tanársegéd 1880-ig, ahonnan a zürichi műszaki egyetemre kerül mint segédtanár (konstruktőr) (1880–82). Ezt követően Oxfordba megy, ahol egy gépgyárban dolgozik vezető mérnökként. Működésének kiváló híre alapján meghívják a budapesti József Műegyetemre, és itt 1882–83 között helyettes tanár, majd 1883-tól az 1899-ben történt lemondásáig a gépszerkezettan nyilvános rendes tanáraként tevékenykedik. Bielek Miksával együtt vezetik be a Gépelemek című tantárgyat.

Több műszaki vonatkozású szakcikket publikál, de megjelentet gazdaságpolitikai tanulmányokat is, hazai és külföldi folyóiratokban.

Ez idő alatt számos megbízást kap: 1890-ben a mértékhitelesítő bizottság igazgatójának, 1892-ben pedig a kézi lőfegyver-próbaállomás vezetőjének nevezik ki. 1899-ben lemond katedrájáról, és a Ganz-gyár igazgatója, később vezérigazgatója lesz. Mint vezérigazgató számos egyesületben és bizottságban vesz részt: a Magyar Áruforgalmi Állandó Értékmegállapító Bizottság tagja (1903–1935), a Vasúti és más részvénytársaságok igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagja (1908–1916), az Országos Ipartanács tagja (1914–1918), a Magyar Szentkorona Országainak Fémközpontja Rt. elnöke, a Magyar Szentkorona Országai Nyersanyagközpontjainak Egyesülése tagja (1917–1918), a Mérnöki Tanács tagja (1928–1935), a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének igazgatósági tagja (1929–1935).

1908-ban a Ferenc József Rend kitüntetésben részesül. Később, 1914-ben a Szent István csatahajó vízrebocsátásakor a Ferenc József Rend középkeresztjét is megkapja. (A Szent István csatahajó megépítését a Fiuméban létesült Danubius Hajógyár kezdte el, amely 1911-ben egyesült a Ganz és Társa Gépgyárral.) A tervezési munkák során itt tervezték meg a világon elsőként a hajó-nehéztüzérség elhelyezését háromlöveges forgótoronyban.

1935. április 8-án hal meg Budapesten.

Temesvár Városának Polgármesteri Hivatala és Temesvár Helyi Tanácsa támogatásával létrejött projekt.

© 2017 www.banaticum.ro
webdesign by sandorosz